A Kossuth rádió Református Félóra című műsorának 2011. július 13-i adása Abaújvárról, a műemlék templom restaurálásáról és a szociális gondozó szolgáltatásról.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Mai műsorunkban egy kirándulást teszünk. Abaújvár a Hernád partján van. Ahogy mondják - ők engedik be a Hernádot az országba. Régen Kassa vonzáskörzete volt, mert ez a legközelebbi város. Trianon azonban egy teljesen mesterséges térbe helyezte őket. Jelenleg folyik a templom restaurálása, hiszen középkori freskókkal van teli a vakolat a meszelés alatt. Kiss Sándor segítségével nyári barangolásként ellátogatunk ebbe a faluba. Hallunk majd a falu lakosai közül többeket, a falu lelkészeit, Tóth Istvánt és Tóth Viktóriát is, aki egy különleges istentiszteletet tartott azok számára, akik az idősek házigondozását végzik.
Pintér Attila: Ez a karzat is műemlék. 1826-ban készítette Asztalos Jeremiás kurátor és Horváth István egyházfi. 1912-ben a szentélyben egy hét négyzetméternyi területet tártak fel, amin jelenleg is dolgozunk. Az ötvenes évek végén pedig ezt a darabkát, ami itt a hajóban van. Két jelenetet tártak fel, de sajnálatos módon félbe maradt minden. Most az a feladatunk, hogy a már föltárt falfestések állagát biztosítsuk. A reformáció ideje alatt a templom mindig fehérre volt meszelve. Itt nem voltak reformációkori festések, pontosabban egyedül a szószék kapott vörös színezést. A szentély boltozatán gyakoriak a kék alapszínre festett arany csillagok a református templomokban.
Kiss Sándor: Milyen gyakran restaurál református templomokban?
Pintér Attila: Gyakorta dolgozunk református templomokban. A csarodai református templomra vagyok a legbüszkébb.
Kiss Sándor: Mit látunk itt?
Pintér Attila: A jobb oldali képen Mihály arkangyal látható mérőpálcával a kezében. A bal oldali képen pedig Szent Márton legendáját festették. Szent Márton egy római katona volt, aki levágta köpenyének a felét és ráterítette egy koldusra. A köpeny fele a kincstáré volt, a másik fele pedig a saját tulajdona. A saját részét adta oda, és ahogy tovább lovagolt, az úton találkozott az Úr Jézus Krisztussal, a kinek a vállán volt Márton köpenye. Jobb oldalt látható ez az érdekes kép, amin nem egy, hanem egy álló és egy térdeplő koldus is van. Ezek növényi indák, amelyek stilizált formában jelennek meg a képkeretek körül, van ahol növények, van ahol egyéb lapocskák, mintha kihajtogatott könyvecskék lennének. Ez nagyon jellemzi a középkort. Ezek a festmények nem is az első képei a templomnak, ugyanis alatta még vannak vakolatok, amelyek megégtek. Ez azt mutatja, hogy a templom valamikor leégett, beszakadt a mennyezete és a felújításkor erre a vakolatra készítették el a félig freskó, félig szekkó falfestéseket.
Kiss Sándor: Mi a freskó és a szekkó között a különbség?
Pintér Attila: A freskó nedves vakolatra készül. A szekkó pedig egy meszelt felületre valamilyen kötőanyaggal, például tojással festett kép. A restaurálások során alapvető szempont, hogy ne változtassuk meg annak a korszaknak a stílusát. Mi csak a hiányokat javítjuk ki. Nem akarjuk átfesteni, vagy újat alkotni, hanem az eredetit szeretnénk megőrizni. Egészen biztos, hogy jelentős mennyiségű falfestés lappang még itt a felületek alatt. Ezek, most pillanatnyilag csak azért nem kerülnek feltárásra, mert akkor gondoskodni kellene rögvest a védelmükről is. Ma már azt nem engedhetjük meg magunknak, amit régebben megengedtek, hogy otthagyták évtizedeken keresztül a falfestést mindenféle védelem nélkül. Kutatósávokkal meg lettek kutatva a falfelületek és tudjuk, hogy merre, milyen terjedelmű festések találhatók.
Tóth István: A templom 1423 előtt épült. 2008-ban találták meg a templomban Perényi Péter országbírónak, a templom építtetőjének 1423-as sírkövét. A 2008-ban lévő feltárások alatt megtalálták a régi templom alapjait, amely egy jóval kisebb templom volt. Valószínűleg ezt a kisebb templomot építtethette át Perényi Péter. Ez a templom most úgy néz ki, ahogy ő valamikor megépítette.

Tóth István: A templomunkat az teszi egyedülállóvá, hogy a vakolatréteg alatt ötszázhúsz négyzetméternyi egybefüggő, gótikus freskó található. Ebből az ötszázhúsz négyzetméterből ma húsz négyzetméter látható. Abaújvár viszonylag hamar, már az 1530-as években protestáns falu lett, úgyhogy innentől kezdve számíthatjuk a vakolás és meszelés időpontját. Az idén két helyről sikerült forrást teremtenünk a freskók felújítására. A Nemzeti Kulturális Alaptól négymillió forintot kaptunk és az úgynevezett balsorsú műemlékek bálján egymillió-kétszázötvenezer forintot. A gyülekezet négyszázezer forint önrészt tett hozzá. Így ötmillió-hatszázezerbe kerül húsz négyzetméternyi freskó renoválásának egy része, mert ebben a freskók renoválásának a végső munkája nem fér bele. Ez a közel hatmillió forint csak arra elég, hogy megmentsük ezt a húsz négyzetméternyi freskót, amiről azt mondják az itt lévő restaurátorok, hogy a huszonnegyedik óra utolsó perceiben nyúltunk hozzá. A legszomorúbb az, hogy egy év híján száz éve derült ki, hogy az abaújvári templomban freskó van. A száz év alatt annyi nem történt, hogy egy konzerválást kapott volna ez a freskóréteg. Különböző sók csapódtak ki rajta. 1912-ben mire a Műemlékvédelmi Hivatal Kassáról kiérkezett, jó két négyzetméternyi freskót levertek a falról, mondván, hogy a református templomban nincs helye képeknek. Most úgy néz ki ez a templom, mint ahol egy kézigránátot robbantottak. 1997-ben gondolta az akkori ÁMRK (Állami Műemlék Helyreállítási és Restaurálási Központ), hogy felújítja a templomot. Kihordták belőle a padot és elkezdődtek a régészeti feltárások és gyakorlatilag elfogyott a pénz és így állunk, úgy néz ki a templom, mint egy építkezési terület, amit félbehagytak. Most a gyülekezet azt várja, hogy a freskók felújítása, talán fellendíti a turizmust is. Ez jó hatással lenne a községre.
Kiss Sándor: Mi lesz a többi négyszáznyolcvan négyzetméterrel?
Tóth István: Ez pénzkérdés. Kitettünk egy táblát a templomra, hogy aki szeretne bemenni, fizessen kétszáz forintot. Az elmúlt években úgy ötvenezer forint jött be éves szinten a látogatóktól. A látogatók azt mondják, nem nagyon látják, hogy mi van ezeken a freskókon. Mivel nem volt retusálva és konzerválva, valójában egy kopott falréteg látható. Mindenki azt mondta, hogy szívesen megnézné, amikor majd fel lesz újítva. Tíz éve vagyok itt lelkész. Ez idő alatt egyszer tudtunk a templomban istentiszteletet tartani, akkor is úgy, hogy két héten keresztül rendeztük be. OSB lapokat kaptunk, amivel leburkoltuk a templom alját. Amikor ezt a templomot 1997-ben elkezdték felújítani, akkor az ÁMRK-nak volt pénze, volt saját költségvetése. Az utódjának, a mostani Örökségvédelmi Hivatalnak nincs saját költségvetése, így nincs miből rendbe rakniuk a magyar műemlékeket. Nemcsak ezt a templomot. A mai Magyarországon egy műemlék épület, átok. Más országokban, például Németországban kedvezményeket kapnak, például elengedik az áfát a műemlék épület felújításánál. Itt nincsenek ilyen kedvezmények, sőt inkább csak hátrányok vannak.
Ez Perényi Péter országbíró sírköve, amit a 2008-as ásatáskor találtak meg. Abban az évben az év régészeti lelete volt, de azóta rá se hederített az Örökségvédelmi hivatal. Amikor megtalálták, szenzáció volt, két hétig. Ötven-százévente találnak ilyen sírkövet. Ez a sírkő oda volt befordulva és tőle két méterre kezdett el kutatóárkot ásni egy régész. Leásott körülbelül egy méter mélyre, ahol talált egy csontvázat, aztán kezdett mélyebbre ásni. Ott volt egy másik sír. A másik sírban valószínűleg férj és feleség lehetett egymás mellett. Az asszony ujján megtalálták még a gyűrűt is. Amikor elkezdte a sírt tisztítani én megálltam Mátyás nevű gyermekemmel a kezemben és behorpadt a föld. Combig ellepte a föld és kezdhette az egész tisztítást újra. Ő nem azért ásott, hogy csontvázat találjon, hanem a rétegeket vizsgálta. Mivel ezen az oldalon álltunk itt a réteg megsérült és azért vizsgálta a másik oldalt, egyébként ezt az oldalt kellett volna. Ahogy vizsgálta ezt a réteget, akkor vette észre, hogy egy kő szegélye olyan, mintha sírkőszegély lenne. Ha én nem állok ide Matyival és nem omlik be a föld, akkor szépen megnézi a rétegeket és visszatemet mindent, nem figyelte volna a másik oldalt és nem találta volna meg a sírkövet. Minden rosszban van valami jó, ebből kifolyólag találták meg a sírkövet.
Kiss Sándor: Dezső bácsi mióta él itt Abaújváron?
Dezső bácsi: Itt születtem, itt nőttem föl, itt vénülök meg. Én itt szeretek élni. Az Alföldön nem laknék akkor sem, ha kacsalábon forgó palotát adnának is.
Kiss Sándor: Ennyire fontosak a hegyek?
Dezső bácsi: Kölyökkoromtól napszámosok voltunk ezekben a hegyekben. Még tizenöt kilométert is mentünk. A Rákosi-rendszerben, aki szeptemberben ötödikes lett, az már a nyáron napszámba járt. Abban az időben ültették az erdei fenyőt, ami nem jó semmire. A fája se jó és a vihar is kettétöri. Ezeket ápoltuk. Akkor nem az volt, mint a mostani gyerekeknek, hogy kolbászból volt a sövény.
Kiss Sándor: Néhány hónappal ezelőtt a gyülekezet beindította Abaújváron a házi segítségnyújtó szolgálatot. Miért jelentkezett erre?
Dezső bácsi: Azért, hogy legyen munkahely a faluban, mert én tudom, hogy mit jelent kis pénzből élni. Tessék nézni! Három órán van az órán a csörgő. Huszonhét évig ekkor csörgött vasárnap és ünnepnap is. Ezzel a nyugdíjjal, amit én kapok, kifizetem a gyógyszert, a rezsit és marad ezernyolcszáz-kétezer forint. Abból mit tudok enni? Amíg a tehenem megvolt, abból tudtam venni tüzelőt, de most nagyon meg kell gondolni, hogy hová adom azt a pénzt.
Kiss Sándor: Egyedül tetszik élni?
Dezső bácsi: Igen. Ha jól elbújok, nem félek.
Kiss Sándor: Hogyan tudnak segíteni a szolgálat munkatársai?
Dezső bácsi: Nem olyan segítség, hogy most engem ingyen szolgáljon ki valaki. Sokszor egy jó szó is elég.
Kiss Sándor: Tóth Viktóriával Abaújvár, Zsujta, Pányok községek lelkipásztorával beszélgetünk. Gyülekezetük februárban beindított egy segítségnyújtó szolgálatot. Miért volt erre szükség a faluban?
Tóth Viktória: Olyan gyülekezetekben élünk, ahol nagyon sok az egyedülálló, magányos, idős ember. Miért ne adnánk lehetőséget, rátermett, szakképzett embereknek, hogy fizetést kaphassanak. Így nemcsak szomszédként, presbiterként vagy gyülekezeti tagként látogatnak el egy-egy gyülekezeti taghoz néhanapján, hanem rendszeresen találkoznak naponta a gondozók a gondozottakkal.
Kiss Sándor: Hány embernek biztosítanak itt munkahelyet?
Tóth Viktória: Négy szociális házigondozónk van, három Abaújváron és egy Zsujtán. Emellett két órában sikerült egy adminisztrátort is alkalmazni és sikerült munkaügyi támogatás által felvenni még két karbantartó férfi presbitert, akiknek az a feladatuk, hogy a nyári hónapokban fűkaszállással, tüzelő összevágásával, télen hólapátolással és egyéb munkával próbálják segíteni és könnyebbíteni azoknak az életét, akik ránk vannak bízva ilyen módon is, hogy bekapcsolódtak a házi segítségnyújtásba. Isten kegyelméből dolgozhatunk és dolgoztathatunk is. Ezt nem rabszolgamunkának kell gondolni, hanem, hogy lehetnek olyan munkatársaink, akik ezért fizetést kapnak.
Kiss Sándor: Miről számolnak be ezek a munkatársak?
Tóth Viktória: Nagyon kevés házaspár van már. Általában idős asszonyok maradnak egyedül. Nem akarnak elmenni a gyerekekhez, nem akarnak kimozdulni a szülőfalujukból. Várják a gondozókat. Szabadságon volt csütörtökön és pénteken egy munkatársunk és hétfőn kitörő lelkesedéssel fogadták, mert hiányzott már, hogy nem jött több napon keresztül is. Nagyon sokszor lányomként, és fiamként szólítják őket és így is tekintenek rájuk. Minden hét elején találkozunk a gondozóinkkal. Van egy hétkezdő megbeszélés minden hétfő reggel fél nyolckor, amikor közösen elcsendesedünk, Igét olvasunk, imádkozunk, aztán megbeszéljük a heti tennivalókat. Fontosnak tartom, hogy lelkileg is tudjanak a gondozók a gondozottaknak adni. Tudjanak hallgatni, meghallgatni, többek között ezért is volt egy útrabocsátó istentiszteletünk februárban, amikor beindult ez a szolgálat, akkor áldást kértünk Istentől erre a munkára. Ekkor több hasznos dolog, mint például vérnyomásmérő, iratmappák és sok más mellett kaptak egy Bibliát. Látszott a szemükön, hogy mennyire örültek neki, mert szeretnék használni, de lehet, hogy eddig nem volt idejük, vagy merészségük.

Tóth Viktória:
"Mert úgy van ez, amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt." (Máté 25:14-16.)

Ha céltalanok vagyunk, lehet, hogy reggel fel se kelünk. Vagy nincs kedvünk fölkelni se, nincs kedvünk az egész naphoz. Fazekas Pisti gondnokunktól hallottam már azt a történetet, hogy valaki hajnali négykor, amikor nagy álmosan felszállt a buszra, azt mondta: "Könnyű neked Pistikém, te minden reggel ilyen korán kelsz." Miért kel föl az ember? Mert el kell mennie. Ezt kell csinálni és nemcsak a pénz számít. A pénzért kelünk föl? Akkor, amikor felkelünk nem is gondolunk a pénzre, csak az előttünk lévő feladatokra. Ez a világ azért siklik ki, mert nagyon sokan cél nélkül élik az életüket. Isten mindannyiunknak ad tálentumot.
Ebben a példázatban a tálentum fizetőeszköz volt. A Bibliám hátulján van egy táblázat, ahol nem a pénzek között, hanem a súlymértékeknél találjuk a tálentumot. Egy tálentum az 49 kilogramm és 110 gramm. Azt mondja Jézus ebben a példázatban, hogy volt, aki öt tálentumot kapott, a másik hármat és a harmadik egyet. Az egy tálentum tizenöt évi keresetnek felelt meg. Azért az, szép kis összeg! Ha rátok hetvenöt millió forintot bíznának, mit csinálnátok? Egyből az jutna eszetekbe, hogy hogyan tudnánk magunkra felhasználni, mert ez rengeteg pénz. Amikor visszajön az úr, az első és a második ugyanannyit ad vissza a kapott mellé, a harmadik pedig visszaadja azt az egyet. Pedig tudja, hogy ura ott is arat, ahol nem vetett. Ezért úgy gondolta, hogy bosszút áll rajta és nem ad neki vissza csak egyet.
A példázatokat le szoktuk fordítani a mi nyelvünkre. Ahogy végignézek rajtatok, tudom, hogy Isten kinek milyen tálentumot adott. Van, akinek az éneklést és mindenki maga tudja jobban, hogy mit kapott. Arra van az életünk, hogy kibányásszuk magunkból, mindazt, amit Isten tervezett és azt, amit fel tudnánk használni. Vajon észrevesszük-e? Szánunk-e arra időt, hogy önmagunkkal is foglalkozzunk? S ha megtaláltuk ezeket a képességeinket, akkor jön a kérdés, hogy mennyit adunk majd vissza Istennek az utolsó ítéletnél ebből? Hogy tudtuk felhasználni? Mi az, amit Isten szolgálatába tudunk állítani? Például tudunk hallgatni. Ti kaptatok Istentől tálentumot, amit befektettetek egy házigondozói tanfolyamba, tudtatok tanulni, akartatok dolgozni, idősekkel foglalkozni, még ha kezdetben úgy is volt, hogy nem nagyon fog ez menni. De mégis azt tapasztaljuk, hogy megy. Szeretnek benneteket, én úgy látom, hogy ti is szeretitek a munkátokat. Magatokat mennyire érzitek értékesnek, vagy értéktelennek? Én nem vagyok másabb, mint ti vagytok, vagy azok a bácsik vagy nénik, akiknek szolgálunk, akiknél bibliaórát tartunk, vagy akikhez elmegyünk családot látogatni. A különbség, hogy van lelkészi diplomám, de ugyanolyan bűnös, esendő, gyarló vagyok, ugyanolyan ember. Nekem is van kertem, én is szoktam kapálni. Nektek van egy házigondozói végzettségetek, van egy érettségitek, de nem szabad, hogy úgy érezzük magunkat, hogy mi a gondozottak fölött állunk és szerintem nem is érzitek így. Akkor tudunk igazán érvényesülni ebben a világban, ha egyenrangúaknak tekintjük egymást. Mert mihelyt elkezdünk egymás fölé emelkedni, kialakul az alá fölé rendeltség és elcsúszik az egész és már nem leszünk olyan megbízhatóak.
Ha van célunk, akkor egy kicsit értékesebbnek gondoljuk magunkat. Isten gondviselése itt van velünk manapság is. Ő adott nektek munkát. Egy munkaközösség vagyunk és Istennek egy szolgáló népe.

Fekete Ágnes: Abaújváron jártunk a Hernád partján. Tóth Istvánt és Tóth Viktória lelkészeket hallották, az abaújvári református gyülekezeti tagok mellett.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Sukorói Zenei Nyár keretén belül ünnepi hangversenyt rendeznek Gárdonyi Zoltán zeneszerző halálának 25. évfordulója és Gárdonyi Zsolt professzor 65. születésnapjának tiszteletére július 10-én, vasárnap 18 órakor a sukorói református templomban.

A 18. Pedagógus-konferenciát rendezik meg július 11. és 15. között Szarvason, ahol az aktuális keresztény világnézeti kérdések megbeszélésén kívül áhítatokon és kirándulásokon is részt vehetnek az érdeklődők.

A Bibliai Házassággondozó Szolgálat csendeshetet szervez házaspároknak július 11. és 17. között Felsőtárkányban. A hét vezetője: dr. Pálhegyi Ferenc.

A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület az idén 11. alkalommal szervezi meg fiú és lány táborait Bakonyszentlászlón, a Cuha-patak völgyében, ahol egész nap Isten és a természet közelében lehetnek a résztvevők.

A jövő héten július 11-től kezdve sokfelé lesz gyermek és ifjúsági tábor. Többek között a Bethánia CE Szövetség angol tábora Piliscsabán, a Hittanos kiskamaszok dunántúli egyházkerületi tábora Balatonfenyvesen. Napközis táborban lehetnek a gyermekek Piliscsabán és Soroksár-Újtelepen, valamint a Szentírás Szövetség által rendezett nyelvi táborokban tanulhatnak Balatonőszödön, Sellyén és Csillaghegyen.

A 16. Nemzetközi Népművészeti Tábor július 10. és 17. között lesz Vésztőn. 17-én, vasárnap 9 óra 30 perckor a tábori énekkar, Budai Ilona és Széles András közreműködésével tartanak istentiszteletet.

Konfirmáltak találkozóját tartja július 10-én, vasárnap 15 órakor a Miskolc-szirmai gyülekezet.

átemelve: Te benned bíztunk.hu