Egy műemlék templom felújításának tortúrája,

avagy miért vannak ilyen szomorú állapotban műemlékeink?!

         Feleségemmel 2000. augusztus 22-én kerültünk pályakezdő lelkészként Abaújvárra. A gyülekezetbe érkezve azzal kellett szembesülnünk, hogy 14. századi temploma darabokra van szedve. Talán így lehet a legjobban szemléltetni: úgy néz ki, mint ahová bedobtak egy kibiztosított kézigránátot.

A padok egy közeli tanyán, aljzat felszedve, az ember a csupasz földön közlekedhet a templomban, egyszóval istentiszteleti helynek alkalmatlan. Az igazi megdöbbenést mégsem ez okozta, hanem a tényadatok: 1912-től tudják, hogy a templomban gótikus freskó van, 1974-ben az is kiderült, hogy nagyobb kiterjedésű a freskó maradvány, az 1997-es szondázáskor pedig megállapították, hogy a templomban közel 520m2 gótikus freskó található. Nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában egyedülálló, mint később kiderül az egyik legértékesebb templom, mely felbecsülhetetlen értéket hordoz magában. A jelentőségét még jobban növelte, amikor a 2008-as régészeti feltárás közben megtalálták a templom építtetőjének, Perényi Péter országbírónak közel 600 éves sírkövét.

Idejövetelünkkor úgy gondoltuk, hogy ha ilyen értékes templomról van szó, akkor 2-3 éven belül bizonnyal átadhatjuk a nagyközönségnek. Az élet azonban másképp akarta, a magyar bürokrácia, a MŰEMLÉKES előírások sokkal inkább tortúrát szültek mintsem felújítást.

A 2001-es évben kaptunk egy, akkor jelentősebb összeget a templomra a Milleneumi Vallási Alapból. Úgy gondoltuk, hogy ebből az összegből sokra vihetjük. Nem így lett! Közölték velünk el kell készíteni ilyen szakvéleményt, olyan szakvéleményt, amolyan szakvéleményt, ahhoz, hogy a terveket elkezdhessük elkészíteni. Megtettük. Volt köztük talajvédelmi, statikai, faanyagvédelmi, művészettörténeti, falképrestaurátori szakvélemény stb. persze egyik sem 2 forintba került. Az egészben az volt a legjobb, hogy el kellett készíteni a tetőzet faanyagvédelmi szakvéleményét, holott a tervező fejében már akkor úgy volt elképzelve a templom, hogy egy méterrel meg lesz magasítva a homlokzat, illetve az akkorinál jóval csúcsosabb zsindelyfedésű tetőszerkezetet kap, tehát a szakvéleménynek semmi értelme nem lett, mert az egész tetőszerkezet új lett. Ezek után elkészült a templom komplett terve kiviteli tervvel együtt, a kertépítészeti terv, illetve a villamoshálózat terve. Minden készen állt, hogy elkezdhessük a felújítást. Csak időközben az a jelentősebb összeg, amit kaptunk arra is alig volt elég, hogy a tetőszerkezet faanyagát megvásároljuk.

Az elkövetkező két évben sikerült a tetőszerkezet cseréjére pénzt kerítenünk, illetve elvégezhettük templomunk falátvágásos szigetelését, mely nélkül elképzelhetetlen a freskók restaurálása.

Az ezt követő öt év csupa egyhelyben toporgást jelentett számunkra. Műemlék templom felújítására vagy nem volt kiírva pályázat, vagy felbontatlanul visszadobták pályázatunkat, vagy nem nyert.

A 2008-as esztendő újabb lendületet hozott templomunk életében. A Tiszáninneni Református Egyházkerülettől kaptunk anyagi támogatást, és elkezdődhetett a templom régészeti feltárásának folytatása. A régészeti feltárás azonban nem úgy történt, ahogyan azt mi elgondoltuk! Megkerestük a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, mi kell ahhoz, hogy a templom régészeti feltárása befejeződjék, és elkezdődhessen az építkezés. Közölték, közel 1millió forintért 8 nap alatt elvégzik két régésszel a feltárást a templom belsejében és a templomkertben, és ehhez még szükséges a számukra néhány szerszám, és napi öt ember. Elgondolkoztunk! A szerszám még csak-csak, de közel egymillióért 8 nap, és még öt embert is keressünk, aki eljön dolgozni 8 napon keresztül. Ingyen senki nem akar dolgozni, feketén az embereket nem lehet alkalmazni, ha vállalkozót keresünk, akitől embereket bérlünk, akkor napi 10 000 Ft egy ember, ez nyolc nap alatt 400 000Ft. Mit tegyünk? Végső megoldásként az Önkormányzathoz fordultunk, aki biztosította számunkra az emberi segítséget. Elkezdődhetett a régészeti feltárás. Két régész helyett érkezett egy, külső-belső teljes régészeti feltárás helyett megtörtént a belső, és az utólagos jelentésben olvashattuk: szükséges még a templom további régészeti kutatása!

Könyörgöm! Nem azt mondtuk a KÖSz-nek, hogy van 8 napra való pénzünk, hanem azt kérdeztük, mennyi kell, hogy befejeződjék a régészeti feltárás. Ha azt mondták volna 3 millió, és egy hónap alatt megvan, már meglenne a feltárás, és lehetne elkezdeni a felújítást. Valamilyen oknál fogva ez nem így történt, hogy miért, arra a kérdést máshol kell keresni, de a válaszban bizonnyal benne van számos műemlék épület szomorú sorsának miértje!

A régészeti feltárás utolsó napján előkerült Perényi Péter országbíró sírköve, aki a templom építtetője, és itt a templomban helyezték örök nyugalomra. Az évszázad lelete! - közölték velünk. És az évszázad lelete azóta is el van felejtve. Senki ide nem érkezett, hogy megvizsgálja, hogy mit csináljunk vele, hova forduljunk, semmi! Vagyis valami azért mégis. Néha hozzáértő szakemberek érkeznek, akik erre nyaralnak és meglátogatják a templomot, és ámulva csodálják az évszázad leletét!

Az igazi tortúra azonban akkor kezdődött, amikor azt hittük ez az év a miénk lesz. A templom teljes felújítása közel 300 millió forintot venne igénybe, mégis nagyon megörültünk annak a 40 millió forintnak, amit egy pályázaton nyertünk, ehhez jött még 4 millió forint, amit a freskókra nyertünk, valamint a Balsorsú Műemlékek Bálján mi lettünk a nyertesek, akik elhozhattuk a bál bevételét.

Úgy gondoltuk itt a felemelkedés, indul a felújítás! Nem így történt! Kezdődött ott, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) közölte velünk, lejárt az építési engedélyünk. Szerintünk nem. Értelmezési kérdés. Az engedélyre az van írva,: „az engedély a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított 2 év elteltével érvényét veszíti, kivéve ha az építési tevékenységet ez alatt az idő alatt megkezdték és az építés megkezdésétől számított öt éven belül az építmény használatba vételi engedély megadására alkalmassá válik.”

Mi az építés megkezdésétől számított 5 év lejárta előtt néhány héttel beküldünk egy tértivevényes levelet a KÖH-nek amiben kértük az engedély meghosszabbítását. Jó négy hónapnyi hiábavaló várakozás után, hosszas telefonálásnak köszönhetően sikerült kideríteni, hogy szerintük a kérelmünk nem helytálló, mert az időközben lejárt. Adjuk be újra a terveket, és kapunk új engedélyt. Megtettük! Igen ám, de az új engedélyben a kiviteli terveket újra kell terveztetni. Könyörgöm! Miért?! Miből?! Újabb pénzösszeg, ami nem építkezésre, hanem papírra megy el, és a felújítás vár!!!

A tortúra azonban tovább folytatódik! A freskók megmentésére, - mert a 4 millió forintot mentésre kaptuk,- is be kellett adni engedélyt. Megtettük! Meg is kaptuk az engedélyt. De milyen feltételekkel? A engedélynek a következő feltételei vannak:

-A munka megkezdését megelőzően előkészítendő egy átfogó épületfizikai szakvélemény, a károsító körülmények tisztázására azok elhárítására vonatkozó javaslatokkal.

-Legalább a leletmentésként elvégzendő falképkonzerválás megtervezéséhez feltétlenül szükséges vizsgálatokat el kell végezni.

-Kártérképen rögzítendők a különböző károsodások megjelenési formái. Az egyes károsodási típusokat kategorizálni kell.

-Az épületfizikai szakvéleményen alapuló felhasználandó anyagokkal pontosított restaurálási tervet kell elkészíteni és szakmai zsűri elé bocsátani.

-Állandó mikroklímában lehet a munkát elvégezni.

-A munka megkezdését követően a restaurátor készítsen konzerválási próbát, melyet a Hivatalnak helyszíni konzultáció keretében mutasson be.

Elgondolkodtató! Ismerve a mérnöki óradíjakat, a munkanemek költségeit, mire mindezt elkészítjük az nyert összeg nagy része el fog fogyni úgy, hogy egy ecsetvonás nem sok annyi nem történt a freskókon. Mire a restauráláshoz érünk, felállványozzuk a képeket elfogy a pénz. Mire újra pénzt nyerünk, a szükséges dokumentációk érvényüket vesztik, újra kezdődik majd minden előröl. Mi fog történni a templommal?!

 Nem tudjuk!  Az  biztos, az értékes freskók a 24. órában vannak! 2012-re, két év múlva jutunk el oda, hogy 100 éve annak, hogy tudjuk, értékes freskók vannak a templomban. És mi történt 100 év alatt?! A parókia irattárában felhalmozódott annyi irat a templommal és építésével kapcsolatban, hogy akár kívül belül kitapétázhatnánk vele!!! A helyzet azonban szörnyűbb mint száz évvel ezelőtt! Valaki tud segíteni?! Ha igen, akkor a 30/265-48-95-ös telefonszámon szívesen fogadjuk hívását.

Tóth István lelkipásztor

Abaújvár 2010. augusztus 24.