Átok ülne a harmadik magyar királyon?
Aba Sámuel életében balszerencsésnek bizonyult, halála után pedig a krónikaírók bántak vele mostohán. Valószínű nemzetségi központjának és temetkezési helyének feltárása sem sikertörténet.
„Ebben az évben mindössze 500 ezer forintot tudtunk az abasári Bolt-tetőn 2006-ban megkezdett ásatásra szerezni, ami természetesen édeskevésnek bizonyult” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Fodor László, az egri vármúzeum osztályvezető régésze, aki idén Lovász Emesével, a miskolci Herman Ottó Múzeum régészével folytatta a kutatást. „Ezt az összeget a Nemzeti Kulturális Alap szakkollégiuma biztosította a számunkra, azonban mivel más forrás nem állt a rendelkezésünkre, csak egy kisebb feladatot vállalhattunk. Ezzel együtt korántsem volt eredménytelen a feltárás folytatása” – tette hozzá Fodor László.
Az Abasáron található Bolt-tetőn öt éve folyik a szisztematikus kutatás, azonban már a huszadik század ötvenes éveiben is előkerültek szórványos leletek a területen (ekkoriban épült a domb északi részén a művelődési ház is, sajnos előzetes kutatás nélkül). 1971-72-ben nagyobb megelőző feltárásra került sor.
Már ekkor sikerült azonosítani egy körülbelül kilenc méter átmérőjű, kör alakú építményt, feltehetően rotunda maradványait. Minden jel arra utalt, hogy a történeti forrásokból jól ismert, Aba Sámuel alapította 11. századi bencés apátság nyomaira bukkantak.
Aba Sámuel a magyar kora középkor egyik meglehetősen kevéssé ismert alakja. Valószínűleg a Mátra térségében megtelepedett kabar törzsek vezetője volt, akit I. István az ország egyesítése során nem fegyverrel kényszerített térdre, hanem diplomáciai eszközökkel biztosította hűségét, feleségül adta ugyanis hozzá a testvérét.
István halála után másik lánytestvérének és a velencei dózsénak, Orseolo Ottónak a fia, Péter került a trónra. Első királyunk azonban rosszul választott, hiszen bár Péter „nyugati típusú” uralkodó volt, s aktív külpolitikát folytatott az ország megerősítésére, alig három év alatt maga ellen fordította István özvegyét és a magyar előkelőket. 1041-ben palotaforradalom tört ki ellene és német-olasz hívei ellen, ezért Péter menekülni kényszerült. Ekkor került a trónra Sámuel, aki a – több részletükben meglehetősen eltorzított – források szerint szakított Orseolo Péter politikájával. A 10. századi viszonyokhoz visszatérve a szabad paraszti réteget akarta erősíteni, ami azonban ellentétben állt a főúri és főpap réteg lokális centralizációs törekvéseivel. A belső ellenzékét a krónika szerint Csanádon lemészároltatta, s a külpolitikában sem volt túl sikeres, hiszen feladni kényszerült nyugati területeket. 1044-ben Péter III. Henrik német-római császár segítségével tért vissza a trónra, Sámuel Ménfőnél vesztett csatát ellenük. A menekülő király – a Képes Krónika szerint - „a Tisza felé futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megölik s egy egyház mellé eltemetik. Néhány év mulva, midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták, s eltemették osztán testét tulajdon monostorában.”
Feltehetően az abasári bencés apátság lehetett az, ahol Sámuel földi maradványai – valószínűleg nem végső, hiszen a sír mára elveszhetett – nyugalomra találtak (a feltételezés szerint korábban néhány évig feldebrői sírjában nyugodott volna). A halála után a kutatások szerint komoly kultusza alakult ki, amit azonban tudatosan igyekeztek elnyomni. Sámuel („akit kegyességéért Abának hívtak” - írja szintén a Képes Krónika) tiszteletét valószínűleg a 12. század második felében sikerült kiirtani, részben azért hogy a mind erőteljesebb (s végül a szentté avatásban kiteljesedő) László kultuszát helyezzék előtérbe. Orseolo Péter második uralkodása után ugyanis Vazul ágán folytatódott az Árpád-háziak öröklése, akik nem tudtak, s nem is akartak semmit sem kezdeni a számukra idegen Sámuellel.
„Az abasári területnek, amely nem csak a Bolt-tetőt, hanem a Petermált és a mai plébániatemplom környezetét is jelenti, óriási jelentősége van. Az elmúlt években nagyon nagy területen kerültek elő sírok, a 11. századtól a középkor végéig, s falmaradványok, valamint járószintek is, így valószínű, hogy nem csupán egy bencés apátság, hanem egy egész uradalmi központ állhatott itt. Természetesen nem valamiféle palotaegyüttesről van szó, hiszen olyanok még nem épültek Magyarországon a kora középkorban, hanem néhány jelentősebb kő-, illetve az azokhoz tartozó faépületekről, amelyeket nagyon fontos lenne megismerni a településkutatás és a korai építészettörténet, régészet számára” – állítja Fodor László. „Ebben az évben három bolygatott sírra bukkantunk, amelyek több ember földi maradványait rejtették osszárium, vagyis csontkamra szerűen. Ám az évi néhány napos feltárásokkal rendkívül elaprózódik a kutatómunka, ráadásul pusztulnak a feltárt falak is, hiszen azokat egy védőtető óvja. Évente legalább másfél-két hónapon át kellene folytatni a feltárást, hogy belátható időn belül a végére tudjunk érni és rávilágíthassunk az összefüggésekre is” – teszi hozzá a régész.
Az abasári önkormányzat és az Aba Sámuel Kulturális Alapítvány azt szeretné elérni, hogy emlékhelyként, konzerválva mutassák be a feltárt falmaradványokat. Ehhez és feltárás folytatásához azonban jelenleg nincsenek forrásaik. Az elmúlt években a feltárási munkát kizárólag az egri Eszterházy Károly Főiskola egyetemi és főiskolai hallgatói végezték a fiatalon elhunyt Besze Tibor és a most irányító Kozári József irányításával. Így elképzelhető, hogy a falak megóvása érdekében vissza kell majd temetni az öt éves munka eredményét egy anyagiakban bővelkedőbb korra várva.
2011.07.22
Kovács Olivér
átemelve: muemlekem.hu
|