Október 23.-a Abaújváron

A múltba tekintésnek csak akkor van értelme, ha a jövőt szolgálja.
Konrad Adenauer

54 év, ma egy ember élete. Régen ez 70-80 év volt, de mára már örül az ember, ha eléri a nyugdíjat. Így lehetséges az, hogy mi, akik 1956 után születtünk nem sokat, lehet, hogy alig hallottunk az akkori eseményekről. Ennek több oka is volt, amit mindig az uralkodó gondolkodás magyarázott meg. De akik éltek is akkor, mivel a kommunikáció olyan csökevényes volt, nem sok hír jutott el az emberekhez. Ugye most, a 21. század elején már szinte percre pontosan soron tudjuk követni az eseményeket. Legyen az jó, vagy rossz hír, hamar értesülünk róla a televíziónak, és az internetnek köszönhetően.

Így volt ez pár éve, amikor pl az MTV székházat elfoglalták azok, akik csak romboltak, de nem építettek, vagy amikor nagy zavargások és tüntetések voltak Budapesten. De együtt örült most októberben az egész világ, amikor a 33 chilei bányászt a felszínre hozták. Mert valljuk be, kinek ne jött volna pár csepp könny a szemébe, amikor meglátta, hogy azok az emberek, akik 69 napot voltak együtt a mélyben, azok nem azon vitatkoztak a mentés előtt, hogy én vagy én leszek az első, aki kimegyek innen, hanem mindenki a másikat akarta előre küldeni. Ők, amikor lementek augusztus elején a bányába dolgozni, nem gondolták, hogy „sztárokként” fognak felszínre jutni.
1956-ban sem gondolták volna azok a fiatalok, akik fellázadtak az akkori dolgok ellen, hogy nevük ismerten, vagy ismeretlenül, de beíródik a történelemkönyvek oldalaira. Ők nem ezt akarták, ők nem így gondolták. Mégis, 54 évvel a forradalmi pillanatok óta, 2010-ben is megemlékezünk azokról az eseményekről, Abaújváron is.

Október közepén minden abaújvári lakos egy meghívót kapott, melyben meghívást kaptak október 23-ára, este 18.00-ra, hogy együtt emlékezzünk az ’56-os forradalomra, és az 1. és 2. világháborúban elhunyt abaújvári testvéreinkre. Ebben az időben éppen bűnbánati istentisztelet lett volna, de szombat este a harang hívó szava közös megemlékezésre hívogatott az emlékműhöz.

Tóth István lelkipásztor szavai csendültek fel először a csendben, aki arra kérte az ott összesereglett mintegy 60 embert, hogy a reformátusok himnuszát, a 90. zsoltárt énekeljük el közösen. Ezután Mózes első könyvéből szólt az Ige emlékező szívünkhöz, amelyben arról hallottunk, hogy Ábrahám feleségének, Sárának egy sírhelyet keresett, amit meg is talált végül. /Az igehirdetést részletesen lentebb olvashatjuk el./

Az igehirdetés után Kovács Zsolt, az Abaújvár Jövőjéért Egyesület elnöke mondta el emlékező szavait az ’56-os forradalomról. Majd pedig a Vár-Kör színjátszó csoport rövid énekes, verses műsorát hallgathattuk meg. A versek alatt pedig a fiatalok egy-egy égő gyertyát osztottak ki mindenkinek, ami a sötétben megvilágított bennünket, emlékezőket. Ezeket a gyertyákat végül mindenki elhelyezhette az emlékmű körül. A meghívón még szerepelt az is, hogy aki teheti, az hozzon magával egy szál kerti virágot. Az emlékezés virágai mellé még koszorúk is kerültek, amiket a helyi szervezetek helyeztek el szeretett abaújvári hőseink emlékhelyénél.

Összejövetelünket a Himnusz eléneklésével zártuk, és azzal a gondolattal és érzéssel, hogy de jó volt itt együtt lenni. Igaz, hogy nagyon hideg volt, de mégis átmelegedett a szívünk, lelkünk, nekünk abaújváriaknak, akik nem csak hős szeretteinkre emlékeztünk, akiknek sírjához nem tudunk elmenni, és a köszönet virágait elhelyezni, mert nem tudjuk hogy hol nyugszanak földi maradványaik, hanem emlékeztünk azokra is, akikre több évtizeden keresztül nem emlékezhettünk nyilvánosan, az ’56-os hősökre.

Tóth Viktória, Abaújvár

IGEHIRDETÉS


Textus: 1Mózes 23:2-6
23,2„Amikor meghalt Sára Kánaán földjén Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt.
23,3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz
23,4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat.
23,5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak:
23,6 Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat.

Kedves Testvéreim Ünneplő és Emlékező Gyülekezet!
Kettős együttlét ez az alkalom, amin most itt vagyunk, de valami mégis közössé teszi. Kettős, mert emlékezünk az 54 évvel ezelőtt, a mai napon történtekre, valamint emlékezünk azon halottainkra, akiknek nyughelyét nem fedi sírhalom, mert a hazáért harcolva idegen honban alusszák örök álmunkat. Mégis van valami, ami összeköti e kettőt és ezt úgy hívják: MAGYARORSZÁG! Akár az 1.-2. világháborús halottainkra emlékezünk, akár az 56-os forradalomra, eszünkbe kell, hogy jusson szülőföldünk, kicsiny hazánk.

Válasszuk most szét mégis egy kicsit a kettőt, emlékezzünk először is hősi halottainkra, majd az 56-os forradalom emlékére.

„Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket”, azt hiszem mindannyiunknak ismerősen csengenek Petőfi Sándor szavai. De mi azért vagyunk itt, ennél az emlékműnél, mert nem tudjuk, hol domborulnak azon nevek tulajdonosinak sírjaik, akiknek neve ezen a két kőtáblára fel van írva. Hazánkért indultak harcba, a hazáért haltak meg, mégis testük idegen honban nyugszik. Édesapákra, nagyapákra, dédapákra, hősökre emlékezünk.

Ábrahám amikor elveszíti szeretett feleségét, Sárát, aki 127 esztendősen végelgyengülésben hal meg, a legszebb sírhelyen szeretné eltemetni.  Úgy gondolja, akkor áldozik igazán felesége emlékének, ha annak testét a lehető legszebb helyen helyezi el. Ez a hely a makpélai barlang. Megvásárolja a környék legszebb természeti szépségét, és ott helyezi örök nyugalomra élete párját. Ott temeti el az Ő halottját.

Őseinknek, kiknek nevei ide vannak felírva, nem tudjuk hol van  testük eltemetve, de emlékük örökre fel van jegyezve ezen az emlékművön. Az ember mindig keresi, marad-e valami utána ezen a földön, mi az, amit örökül hagy. Mi az a küldetés, amiért Isten elhelyezte erre a földre, mert Isten mindenkire küldetést bíz. Ezek a férfiak amikor elindulta a hazáért, abban a reményben, hogy egykor hazatérnek, nem gondolták, hogy ez lesz az ami marad utánuk.  Nem gondolták, hogy 65, vagy 90 évvel haláluk után emlékezni fogunk rájuk, most mégis ezt tesszük, emlékezünk. Ők megtették, amit megkövetelt a haza, és mi megcselekedjük azt, amit megkövetel az Ő emlékük. Sírjuk helyett fejfájuk lett és lesz az emlékmű, egy emlékhely ahol lehet emlékezni. Legyen ez a hely Abaújvár legszebb helye, mert hősöket őriz ez a hely.

Emlékezzünk azonban 56-ra is.

Gondolatidézőként felsorolnák néhány évszámot:
-1437 Budai Nagy Antal féle parasztfelkelés
-1514 április- július – Dózsa György féle parasztfelkelés
-1604-1606 Bocskai szabadságharc
-1703-1711 Rákóczi szabadságharc
-1848-49-es szabadságharc
-1956-os forradalom

Minden századunknak megvolt a maga forradalma, amikor az emberek már nem bírták a rabigát. Az Isten nem rabságra, elnyomásra, hanem szabadságra és szeretetre teremtette az embert. Magyar népünkre valahogy különösen jellemző, hogy nem bírjuk sokáig az elnyomást, lázadozó nép vagyunk, akik nem nyugszunk bele az elnyomásba, nem törődünk bele a zsarnokságba, nem fogadjuk el az adott helyzetet.

Az igében Ábrahámról volt szó, aki, amikor el akarta temetni szeretett feleségét, akkor megvásárolta testének a legszebb helyet. A puszta közepében, a természetben. A természet azt jelenti sokszor – szabadság. Szabadság az, amire mi emberek mindig vágyunk, Istentől kapott emberi szabadság. Az 56-os forradalom üzenete az, hogy merjük vállalni, azt amik vagyunk. Merjünk kiállni elveinkért, eszménkért, a közös ügyért.

Kedves Abaújvári Testvéreim! Nekünk mi 56. október 23.-a üzenete?! A belenyugvás, a beletörődés, vagy a mindeneken felül való összefogás?! 56 után 33 évet kellett várni a szabadságra, egy szebb és jobb jövőre. Mi akarunk-e szebb és jobb jövőt? Ha igen, forduljunk oda Istenünkhöz, és megadja azt, ami szívünk legnagyobb vágyódása!

Ámen

Tóth István

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.