"Soha többé háborút!" Hidasnémetiben
A két világégés során elesett magyar katonákra emlékeztek meg vasárnap Hidasnémeti községben a Hősök napja alkalmából. A Művelődés házában megjelentek a megemlékező beszédek meghallgatása után végigjárták a település katonai emlékműveit, ahol néhány mondatban megemlékeztek azokról a magyar hősökről, kiknek örök dicsőségét őrzik a mementók, majd mécsest gyújtottak és virágokat helyeztek az emlékművekre.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hidasnémetin a második világháborút követően most először tartották meg a Hősök napját. A 17 órára a Művelődés házában megjelenteket a főszervező, Kovács Balázs református lelkipásztor köszöntötte, aki beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy nem ünnepelni gyűltek össze, hanem megadni a tiszteletet azon hősöknek, akik életüket áldozták a hazáért. Kovács Balázs az eseménynek a „Soha többé háborút!” mottót választotta.
Ezt követően Thomka István megemlékező beszédében a Hidasnémetiben és környékén lefolyt harcok magyar áldozatit, és azoknak történetét elevenítette fel. Az I. világháború során nem volt harci tevékenyság a térségben, viszont 1919-ben a csehek betörését a Vörös hadsereg visszaszorította, és a községtől nem messze fegyveres összetűzésre is sor került. Ekkor történt, hogy 6 magyar katonát brutális kegyetlenséggel kivégeztek a csehek. A kerékpáros vörös katonákra Perény közelében támadtak rá. A harcban egyikőjük életét vesztette, öten pedig megsebesültek. Ám az ellenségnek nem volt elegendő a csatában kivívott győzelem, a magyar katonákat brutális kegyetlenséggel lemészárolták, végtagjaikat megcsonkították, levágott férfiasságukat a szájukba helyezték, majd az ilyen módon csúffá tett tetemeket temetetlenül a sorsukra hagyták.
A II. világháborúban már folytak harcok a településen is. A németek egy kivételével megsemmisítették Hidasnémeti hídjait. A település utolsó hídja is csak egy magyar honvéd, Végvári János hadapród őrmester életének hősies feláldozásával maradhatott épségben. Ő és társai történetével korábban már részletesen foglalkozott a Bombahír.
A beszédek után a megemlékezők felkeresték a település világháborús emlékműveit. Thomka István néhány mondatban szólt azon magyar katonák történetéről, akiknek emlékét a mementók őrzik, Kovács Balázs vezényletével pedig az összegyűltek elénekeltek néhány versszakot a „Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd” kezdetű dicséretből. A megemlékezők ezt követően virágokat helyeztek el és mécsest gyújtottak az emlékművek lábainál. A menet tagjai elsőként Végvári János emlékművénél álltak meg, majd az I. világháborúban elesettekre emlékeztek az Árpád-szobornál, végül a katolikus temető mellett álló II. világháborús emlékművet keresték fel. Az esemény lezárást követően többen nem siettek egyből haza, hanem megálltak és elbeszélgettek egymással a régmúlt háborús időkről.
bombahir.hu
|