Az Abaújvári templom
a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Irodá 2007.10.15. 17:48
A ma határszélre szorult, kis lélekszámú falu a középkori Újvár, majd Abaúj vármegye egyik közigazgatási és egyházi központja volt. Jelentős múltjára az ispáni vár feltárt maradványai és ma is álló református temploma utal.
A 15. században emelt épület a 13. századra datálható elődjének alapfalaira épült. A 16. században a reformátusok birtokába került templom építési hiányosságok, természeti katasztrófák miatt többször javításra, átépítésre, megerősítésre szorult. Tornya a korábbi fa harangláb helyett 1866-ra épült meg. Legutóbb 1966-ban, majd 1975-76-ban végeztek jelentősebb felújítási munkákat. A templomkertet, az egykori temetőt övező kőfal 1793-ból származik.
Az egyhajós, keletelt, a nyolcszög három oldalával záruló szentélyű templom falai törtkőből épültek. Az épületet támasztó támpillérek több periódusból származnak, illetve köpenyezéssel felvastagítva megerősítettek. Az egyszerű, sima homlokzatokat a hajón múlt századi, félköríves, kereteletlen, a szentélyen középkori, nyomott, csúcsíves ablaknyílások tagolják (az eredeti gótikus, mérműves kőkeretet egyetlen, a keletre nyíló ablak őrzi).
A hajó sík famennyezetes, a szentély boltozott. Az épületet alacsony hajlásszögű, műpala héjalású tető fedi. A főhomlokzat főtengelyében álló torony négyszög alépítményen nyolcszög alaprajzba átmenő felépítményes, csúcsíves, ablakokkal megnyitott harangszintjét egyszerű, bádogfedésű gúlasisak koronázza.
Az épület kívül-belül a legutóbbi tatarozások során erősen cementes habarccsal, vakolt, fehérre meszelt. A templomtér nyugati végén fakarzat áll, bútorzata múlt században készült, a padlóburkolat mintás márványmozaik lap. (Utóbbiakat a jelenleg épp megakadt felújítási munkák kezdetén elszállították ill. föltörték. – P.I.) A középkori falak és a boltozat teljes felületén összefüggő kifestés található.
A falak, boltozatok mai állapota kielégítő, a sokszori át- és hozzáépítés dacára jelentősebb mozgásra utaló elválások, repedések egyelőre nem tapasztalhatók.
A kis kiülésű eresz - a csatornák hiánya miatt - a tetők vizét a falak és a támpillérek felületére juttatja. Emiatt az épület katasztrofálisan nedves. A vakolat foltokban hámlik, a penész, sókivirágzások és az intenzív algásodás a középkori falfestés rohamos pusztulását okozhatja.
|