A követendő példa: Komlóska

Adóparadicsom egy zempléni kis faluban

A 270 lelkes zempléni Komlóska adóparadicsommá nyilvánította magát, hogy megmeneküljön a csődtől. Ma négyszáz kamionja van, és a súlyadóval megduplázták a falu bevételeit. A település nemcsak papíron akarja a cégeket, indiai mintára távszolgáltató központot is nyitott a vállalkozásoknak.
hirdetés

- Polgármester úr! Baj van, a falunak összesen 97 ezer forintot utalt át a kincstár. Ebből kellene kifizetnünk 30 ember bérét - ezzel kopogtatott be két éve a körjegyző Köteles László komlóskai polgármesterhez. Úgy tűnt, ez a végállomás, s a falu első emberének be kell vallania, hibázott, amikor azt hirdette: ha Komlóska élni akar, akkor szembe kell mennie a korábbi kormány megszorító politikájával.

Merthogy szembement. Ha a kormány azt mondta, minek egy 270 lelkes falunak saját iskola, akkor Komlóska nemhogy szélnek eresztette pedagógusait, hanem az addigi négy osztály helyett hatot indított. Amikor a Gyurcsány-kabinet feleslegesnek minősítette az aprófalvak óvodáit, akkor ők még bölcsődét is nyitottak. Ha "fent" azt mondták, pénzpocsékolás a saját posta, akkor kilencszáz másik településben szövetségest keresve s a Legfelsőbb Bíróságig elmenve perelték vissza maguknak a hivatalt.

Megduplázott költségvetés

Bár 97 ezer forintból nem lehet egy hónapig fenntartani a települést, a körjegyző mégsem azon kapta magát, hogy a csődhelyzetről tárgyal a polgármesterrel. Köteles László arról beszélt, hogyan fog kinézni Komlóska mint adóparadicsom. A falu végén, a Tolcsva-patak partján álló ház, amelyben egy iroda van, az ő szemében irodaházzá lényegült át, többtucatnyi cég fióktelepévé. Az udvaron álló erdészeti teherautók mellé a polgármester már több száz kamiont képzelt oda; ezeknek a tulajdonosai mind Komlóskának fizetik a súlyadót, darabonként évi 300 ezer forintot.

Irodaház úton levőknek: a település megtízszerezte vállalkozóinak számát - fotók: Béres Attila

A körjegyző megszokta Köteles ötletrohamait, de azt még ő sem gondolta, hogy 2010 első félévére minden valóra válik: 30 millió forint folyik majd be pusztán a gépjárművek súlyadójából, mert Komlóskának 400 nehéz szerelvénye, 42 új bejegyzett és 20 bejegyzés alatt álló cége lesz. Azt pedig végképp nem, hogy 12 alkalmazottja is egy légkondicionált, elegáns tárgyalóval rendelkező, modern irodában, ahol csak a profi nyomtató 1,3 millió forintba kerül az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál elnyert pályázat jóvoltából. Pedig így történt minden.

Helyiadóverseny

Persze Komlóska nem úgy adóparadicsom, mint a Seychelle-szigetek. Aki ide jelenti be a cégét, ugyanannyi nyereségadót fizet, mint eddig. A falu "helyiadó-paradicsom", vagyis csak az iparűzési és az építményadó alól kínál mentességet. Ez sem nagy újság, van ilyen vagy egy tucat csak Zemplénben; ha egy faluban nem volt vállalkozó, felesleges lett volna kivetni ezt az adónemet. A városok viszont megnyomják a ceruzát, s a nettó árbevétel 2 százalékát, a maximumot fizettetik ki. A szomszédos falvak kicsit alájuk kínálnak, a Miskolc melletti Szirmabesenyő például 1,9 százalékot, a Debrecenhez közel eső Görbeháza 1,8 százalékot kér.

A vállalkozók pedig menekülnek. Így került több miskolci cég például a 370 lelkes Fonyba, de megbüntették őket, mert a leveleik "címzett ismeretlen" megjegyzéssel érkeztek vissza a feladóhoz. Komlóska viszont nemhogy iparűzési adót nem kér, de irodát biztosít 10 vagy 24 ezer forintos havidíjért, a polgármester maga küldi a vállalkozók után a fióktelepre érkező leveleiket, és 12 távmunkás jövője múlik azon, hogy a telefonközpontot, az ügyeleti szolgálatot vagy a nyomdát a tőlük akár több mint 100 kilométerre levő cégek náluk vegyék igénybe.

A 12 éve 21 esztendősen az ország legifjabb polgármesterévé választott Köteles László szerint ugyanis háromféle komlóskai van. Az első a legbelsőbb kör, a falu lakossága. A görög katolikus ruszinok közül 68 családot telepítettek ki a II. világháború után Szlovákiába, amikor tévesen tótoknak minősítették őket. A települést fejlesztésre alkalmatlannak nyilvánították, a közeli városba, Sárospatakra 26 kilométert kell utazni, pedig csak 8 kilométerre van légvonalban, de az út sohasem épült meg. Minek? Komlóska kihalásra ítéltetett. 1994-ig még a kukásautó sem fordult be ide, a falu csendben várta a halálát.

Ekkor választották meg az építésztechnikus és számítógép-programozó (azóta három diplomát szerző) Kötelest polgármesternek. Előbb virágosítási programot hirdetett, majd 32 személyes önkormányzati vendégházat alakított ki a csodálatos természeti környezetben fekvő völgyben. Az első vendégeket úgy szerezte, hogy a fővárosi Utazás kiállításon bekéredzkedett a megyei önkormányzat standjára, és nyolcszáz fénymásolt lapot osztott ki. Ma minden harmadik ágy vendégágy a faluban. Övék az ország legkülönösebb "hatosztályos" iskolája - 11 diákjuk van, de minden gyerek ruszinul tanul, és még a bölcsődében is fordítva (legalábbis római katolikus szemmel nézve) vetik a keresztet az ebéd előtt elmondott imánál.

Köteles László polgármester álma valóra vált

Az öntudatos ruszinok ("Dáj bozse, szomszédom" - szólnak bele a telefonba) önhibájukból hátrányos helyzetű településsé tették Komlóskát. Legalábbis így kell értelmeznünk, hogy noha minden feltételnek megfelelnek, nem jár nekik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű településeknek járó állami támogatás, mert "luxusintézményeket", óvodát, iskolát tartanak fenn.

Virtuális betelepedők

A komlóskaiak második csoportjába az elszármazottak tartoznak; őket is megbecsülik, s ha az önkormányzat fejleszt valamit, és falubeli nem tudja elvégezni a feladatot, akkor - jó árajánlat esetén - ők kapják a lehetőséget. Most pedig itt az újabb, harmadik kör, az újonnan jött vállalkozóké, akik szintén előnyt élveznek a helyi munkáknál, például most az árvízi helyreállításnál az idegenekkel szemben.

Akárki persze még papíron sem jöhet Komlóskára, csak azok, akik tevékenységük nagy részét nem a központi telephelyükön végzik. A nemzetközi fuvarosok, építési vállalkozók az "úton" vagy az építtető telkén megkeresett forintokat könyvelik el a komlóskai fióktelephelyre, és nyerik meg utána az iparűzési adót. A többit, a központi telephelyen dolgozók utánit az "anyatelepülés" kapja.

Akár tízmilliós helyi adót is spórolhatnak így évente, ám ha az adóparadicsom csak egy postafiók lenne, akkor mindez nem lenne szabályos. Ezért is kulcsfontosságú, hogy Komlóskán minél több valódi tevékenység történjen. Az ötvenéves Matisz Istvánné hét éve dolgozik az önkormányzatnál, eddig tavasszal a falu konyhájára (ahol az iskolásoknak, a szegényeknek és az időseknek is főznek) termelő krumpliföldeken görnyedt, ősszel fát gyűjtött, amiből a közintézményeket és a templomot fűtik. Most ő az egyik távmunkás.

- Jaj, én nem megyek! Nem elég a ruszin meg a magyar, vén fejemre angolul tanuljak, és még számítógépezzek is? - ezt hajtogattam. A család meg azt mondta: ha Andika és Zsoltika haza tud jönni Budapestről, akkor nekem is hinnem kell benne. Hát belevágtam.

Névrokona, Matisz Andrea grafikus-, Bohuczky Zsolt pedig szakácsszakmával próbált szerencsét Budapesten. "Azt hitték, a nagyvárosban potyog a pénz" - mosolyog Matiszné, de ő is tudja, helyben nem volt munka, ezért kellett távozniuk a fiataloknak. Ám bérük nagy része elment az albérletre, és Zsoltnak még bejelentett munkája sem volt. Most egy hónapos tanfolyamot végeztek, és már megvan az első megrendelésük: hatezer példányban hirdetési újságot gyártanak az egyik vállalkozójuknak.

Hazacsábították a fiatalokat, hogy ki tudják szolgálni az új cégeket (Matisz Andrea távmunkás)

- Komlóskán néhány tízezer forint is számít - mondja File Tamás, a megrendelő, az Új Alapkő Kft. ügyvezetője. A férfi családjával Komlóskán nyaralt, aztán első este bemutatkozott a "fogadós", a polgármester. Az építőipari vállalkozás mára komlóskaivá vált, legalábbis érzelmileg - többször visszatért és a megspórolt iparűzési adó egy részét is a falu alapítványának fizetik be. De nem csak File Tamás ámult el a közterületi fákról leszedett gyümölcsből közlekvárt és közpálinkát főző település élni akarásán. Ézsiás István azért nyitott fióktelepet a faluban, mert felbőszítette, hogy a fővárosból kitiltották a járműveit; 12 tonnánál nehezebb szerelvényekkel saját telephelyére is csak akkor mehet be, ha nyolcmillió forintért éves bérletet vásárol, vagy több százezer forintért ideiglenes behajtási engedélyt szerez.

- Kitiltott, megtűrt vállalkozóból Komlóskán megbecsült polgár lett belőlünk - mondja. Nem csoda, 18 nehéz szerelvénnyel "érkezett". Persze az autók nem Komlóskán vannak, hanem a világot járják, ám utánuk a falu több millió forint súlyadóhoz jut. A londoni tőzsdén fémkereskedelemmel foglalkozó Megyeri Sándor pedig az interneten bukkant rá a lehetőségre.

- A fővárosban a befizetésünk beleömlik a mérhetetlen korrupciós óceánba, komlóskai cégként viszont egy jó történet szereplőjének érezhetjük magunkat - mondja Megyeri, és meséli, mekkora élmény számára, ahogy a falu új közösséget épít a vállalkozóiból.

Közben a polgármester már arról tárgyal, hogy a "komlóskaiak" közösen kössék meg a 400 teherautóra a biztosításaikat, szerveződjenek mobilflottába. Pedig Komlóskán még térerő sincs. Köteles László azonban nem azt látja, ami van, hanem azt, ami lesz. Szobájában mindenütt térképek függnek: várrekonstrukció felvonópályával; záportározó; kormányzati üdülőnegyed; közvetlen út Sárospatakra - mutogatja terveit. Magával ragad minket is, pedig amikor a Komlóskára vezető egysávos gidres-gödrös útra lekanyarodtunk, amit ráadásul több szakaszon még el is mosott a tavasszal megvadult Tolcsvapatak, mosolyogtunk: még hogy Paradicsom vállalkozóknak?! Akkor még azt hittük, lejöttünk a térképről - pedig éppen akkor tértünk rá.

Élő Anita
Heti Válasz