Titokzatos sírkő és madárfészek az embercsontok között
Kovács Olivér 2009.02.03. 14:23
Tizenkét éve tart az abaújvári református templom felújítása. A templom néhány hónapja hatalmas meglepetéssel szolgált, amikor egy fejjel lefelé fordított sírkő került elő...
Abaújvár az ország északkeleti csücskének egyik apró települése. Református templomától a néhány kilométerre lévő Kassáig látni – ám a falu nem mindig jelentette a világ, azaz Magyarország végét, sőt! Abaúj vármegye minden bizonnyal róla kapta a nevét, hiszen már a 11. század első harmadában, Aba Sámuel egyik fejedelmi birtokaként hatalmas földvárat emeltek a területén. A magyar királyság első néhány évszázadában tovább ívelt felfelé a település csillaga, amikor 13–14. században a vármegye központja volt. Ekkor emelhették az első templomot is a mai, egyhajós református templom helyén.
„Tizenkét év alatt, amióta a templom felújítása tart, mindössze egyszer, tavaly augusztusban lehetett istentiszteletet tartani az épületben, akkor is egyheti munkánkba került, hogy a padok felállításához elegyengessük a talajt – mondta el a National Geographic Online-nak Tóth István, a helyi református gyülekezet lelkésze. – Meg kellett azonban tennünk, hiszen református közösségünk alapításának négyszázadik évfordulóját ünnepelte.”
A sokat szenvedett falak
A templom azonban korábbi a reformációnál: mai formájában, legalábbis a falai a 14. századtól állnak. Falképei, már ami megmaradt belőlük szintén az 1300-as évekből származnak. Az északi fal hosszasan ázott, alig néhány éve sikerült egy drága beavatkozásnak köszönhetően megszüntetni a vizesedést: kettéfűrészelték a templomot és szigetelőelemeket építettek be a falba. A freskók restaurálására már nem futotta. A déli fal még 1835-ben egy földrengés miatt kidőlt, ezért újraépítették, így azon hiába keresnénk a középkori mesterek keze nyomát.
Szintén festett a szentély, azonban itt még a 20. század elején történt egy kis „baleset” – lepotyogott a vakolat, így láthatóvá lett a középkori kifestés. Azonban még mielőtt a műemlékes szakemberek Kassáról megérkeztek volna, a falu derék férfiemberei egy jó darabon leverték a freskókat: nehogy már egy református templomban a világ csúfjára falképek legyenek! Ekkor, 1912-ben szenvedte el a templom az eddigi legnagyobb sérülést, amit akkor újjáépítésnek neveztek: megszabadították zsindelytetejétől, és festett fakazettás mennyezetétől is.
„A zsindelytetőt sikerült néhány éve visszaépítenünk, azonban a 17. századi fakazetták örökre elvesztek – mondja a lelkész. – S bár a templom freskói komolyan károsodtak az évszázadok során, így is száz négyzetméternyi megmaradt belőlük. Ugyan némelyik nehezen kivehető, a szentélyben Szent Bertalan ábrázolása felismerhető: valószínűleg neki szentelhették fel 1390 táján a templomot.”
Járólap volt Perényi sírköve
Az épület több mint egy évtizede nem templomra, hanem inkább egy ásatásra hasonlít. A hajóban kutatóárkok, ásatási szelvények: a szószék alatt pedig ott hever az a hatalmas kőlap, amely tavaly év végén a véletlennek köszönhetően tárta fel titkát.
„Tizenegy napig ástak itt a régészek, ennyit tudtunk finanszírozni, hogy a rekonstrukcióhoz végre közelebb kerüljünk – meséli Tóth István. – A munka vége felé még egy szelvényrajzot akartak készíteni, ám én túl közel álltam az árokhoz, ezért az beomlott. Így kénytelenek voltak újabb gödröt ásni a kőlap túloldalán, ott azonban a lefelé fekvő oldalon kitapintották a vésetet. Ékekkel megfordítottuk a kőlapot. Akkor derült ki, hogy amelyen évszázadok óta járhattak már az emberek, valójában egy sírkő.”
És nem is akárki sírköve! A felirat szerint Perényi Péter nyugodott alatta, azonban a dátumot már nem lehet kivenni.
A régészek szerint valóban az országbíró Perényi Péter sírkövére bukkantak, aki 1395 táján kapta meg a falut, és átépítette a templomot is. A főúr 1424 után halhatott meg, ekkor született róla ugyanis az utolsó írásos feljegyzés. Abaújvár lelkésze azonban egy másik Perényit gyanít az elveszett sírban.
„A sírkövön a számok az arab és a latin írás keverékei, ez az írásmód pedig a 15. század végén terjedt el. Így könnyen lehet, hogy a sírkő hetven évvel későbbi, és nem az országbíró, hanem a család egy másik tagja nyugodott alatta” – magyarázzaTóth István.
A sírkő pontos datálása tehát még várat magára, s azt sem sikerült kideríteni, hogy hol volt az elveszett sír, amelyet fedett, és mikor építették be járólapnak a padlóba. Néhány lépésnyire tőle azonban egy másik „gyanús” kőlap hever – heteken belül ezt is megfordítják majd, s talán a Perényi család egy újabb tagjának az emlékére bukkannak.
Sosem érnek a végére?
Akad tehát még munka bőségesen a templomban, s a 12 éve kezdődött felújítás befejezésének időpontja is kérdéses. Négyszer pályáztak már a rekonstrukcióra, eddig azonban mindannyiszor elbuktak. A település lelkésze most egy újabb, a falumegújítást célzó pályázatra készül, ám az eddigiek alaposan elvették a kedvét.
„Úgy tűnhet, mintha csak nekünk volna fontos ez a templom, holott jelentős turisztikai célponttá lehetne tenni, hiszen a magyar történelem egy fényes korszakáról mesél – teszi hozzá keserűen Tóth István. – Nyolcvanmillió forintra lenne szükség a teljes felújításhoz, s ebben a templomkert és a templomot övező középkori fal rendbetétele is benne lenne.”
A pénzre azonban egyelőre nincs túl nagy remény. Így látogatók helyett csak a szél járja át a templomot, ablakait a penészedés megakadályozása céljából hat éve kiverték. A szentély falfülkéjébe pedig madár költözött, s fészket rakott a feltárt sírokból előkerült emberi csontok között.