Egy pusztuló freskó panaszai

Tisztelt Uram, Asszonyom! 

            Engedje meg, hogy bemutatkozzam, én egy 15. századi festmény vagyok, és egyre jobban pusztulok. Lakhelyem az abaújvári református templom, melyet Perényi Péter országbíró építtetett és engemet is ő alkottatott meg egy itáliai festőművész által. A kutatók szerint Szent Bertalan legendáját ábrázolom. Jobb oldalamon árkádos, tornyos épület látható három ablakában három alakkal, kilétükre szentem legendája ad magyarázatot.     

            Szent Bertalan a távoli Indiába ment, ahol egy gyógyító bálvány hírében álló, de ártó démont megkötözött. Erre a bálvány papjai keresni kezdték, és amikor megtalálták, Polinius király elküldte hozzá ördögtől megszállt lányát, akit Bertalan meggyógyított. Jutalmat nem fogadott el, sőt a kereszténységet hirdette a királynak. Szavainak bizonyítására ráparancsolt a démonra, hogy törje össze a bálványszobrot, melyben lakott. Miután megtette, messze űzte a démont, az Úr angyala pedig megtisztította a templomot minden szennytől, négy sarkára a kereszt jelét rajzolva. Polinius király feleségével, gyermekeivel és egész népével megkeresztelkedett. A király a királyságról is lemondott és az apostol tanítványa lett. A bálványok papjai azonban bepanaszolták Bertalant Polinius testvérénél, Asztragesznél, aki elfogatta az apostolt. Hite elhagyására akarta kényszeríteni, de az apostol hű maradt, sőt Isten erejét és mindenhatóságát bizonyítva egy másik bálványt, Baldach szobrát is ledöntötte imájával. Asztragesz erre megbotoztatta Bertalant és parancsot adott, hogy az apostolt elevenen nyúzzák meg. Mikor megtörtént, keresztre feszítették, majd lefejezték. Miután meghalt, hogy végleg megszabaduljanak az apostoltól, koporsóba zárták a testét, majd négy másik vértanú koporsójával együtt a tengerre tették, hogy a víz sodorja el őket.

            Az épület, amelyet ábrázolok a legendában szereplő templom. A templom árkádjai alatt látható középső alak liliomos koronát visel, jobbjával a szent nevét jelző BARTOLOMEUM feliratra mutat, ő Polinius király. Tőle jobbra fiatal lányt ábrázolok, a király meggyógyított leányát. A baloldali alak mára már nagyon töredékessé vált, csak az arca felső része látszik, és az, hogy fején tatáros kucsmát visel, ami pogány voltát jelzi. Ő Polinius pogány testvére, Asztragesz.

            Az épület előtt a szent mártíriuma látható. Két tatársapkás alak az előttük meztelenül fekvő szentről nyúzza le a bőrt. A jobboldali késsel a kezében éppen felemeli a szent karját. A jelenettől balra a szent apoteózisa látható.

            Mindezeket amiket elmondtam magamról már-már alig látni. Az évszázadok megviseltek. Pedig nagyon sok mindenről tudnék mesélni. Én ábrázolhatom azt a szentet, akinek tiszteletére az 1420-as években felszentelték a templomot. Láttam, amint Perényi Pétert, azt ki megfestettetett 1423-ben nem sokkal a vizitáció után eltemetik  lábaim elé, és egy 1X2 méteres faragott sírkövet tesznek rá, mely címerét ábrázolja. Az egyik alkalommal férfiak érkeztek ecsettel a kezükben, azt gondoltam új színt kapok, de nagyot tévedtem, egyszerűen lemeszeltek, és eltűntem. Már-már úgy gondoltam, hogy végleg megsemmisültem, amikor sok-sok év múltán 1912-ben a templom renováláskor újra megtaláltak. Örvendeztem, újra láthatják az emberek a szép jelenete, amit ábrázolok. De ismét csalódnom kellet, ugyanis az emberek nem örvendtek nekem, a falu legényei a Műemlékek Országos Bizottságának helyszíni szemléje előtt levertek egy darabot belőlem, majd egy nagy fehér lepellel újra letakartak teljesen 1997-ig amikor is elkezdték felújítani a templomot. Végignézhettem, hogyan örültek régészek annak, amikor 2008 novemberében megtalálták az év leletét Perényi Péter országbíró előkerült sírkövét.

            Bevallom őszintén, ez a felújítás egy kicsit jó hatással volt rám, ugyanis a fal, ahol vagyok rendkívül könnyen nedvesedett, mert a kő amiből a fal készült felszívta a vizet. Ennek megakadályozására 2004-ben úgynevezett falátvágásos technikával meggátolták a nedvességet, mintegy elősegítvén a száradást a velem együtt kb. 525m2 freskó számára. Én lassan száz éve várom, hogy restauráljanak. Társaim, a többi freskó még a vakolat alatt van, azt mondják nekik jobb a helyzetük mint nekem, őket konzerválja a mész réteg.
De Én???!!!
Én kopok!!!
A vakolat, amire festettek mállik. Egyre jobban hasonlítok a Szenthez, akit ábrázolok, „nyúzott vagyok”!
Szükségem van megújulásra, arra a megújulásra amire 98 éve várok.