„A halottak a temetőben vannak”?

Olvasom honlapunk csevegőjén. Általában igen. De azok a hősi halottak, akik az első, vagy második világháborúban haltak hősi halált nem biztos.

Kedves Kérdező! Lehet, hogy az Ön családjában senki nem halt hősi halált, szerettei mind hazai földben nyugszanak, ezért nem is tud a koszorúzás és a megemlékezés között különbséget tenni.

Nemzeti ünnepeinken megkoszorúzzuk Hőseink sírját. Halottak napján viszont emlékezünk. Megemlékezünk halottainkról, általában a temetőben.

De hol nyugszanak világháborús hőseink? Egy részük minden bizonnyal temetőben, mások jeltelen sírokban, beomlott bunkerekben, lövészárkokban végtisztesség, fejfa és név nélkül. Nagyapák, apák, fiúk százezrei nyugszanak az Isonzó, az orosz puszták, a Don kanyar, a Brianszki erdő és Európa sok más területén.

Hány és hány anya, feleség, gyermek nem juthatott el a szeretett elhunyt sírjához. Nem találták sehol fejfáját, nevét. Nem volt hely ahol gyertyát gyújthattak volna!

Egyszer aztán kezdték építeni a Hősi emlékműveket. És lett valami, ami nem sír volt ugyan, de legalább volt valami, ami helyettesítette a fejfát, rajta volt a szeretett név. Volt hova egy szál virágot letenni egy szál gyertyát meggyújtani.

Hazánk sok temetőjében jártam már, 56-os hőseinknek szinte mindenütt állítottak egy kopjafát, de a magyar világháborús hősök emlékműveivel temetőben én nem találkoztam. A nagy temetőkben halottak napján a magyar egyházak gyász Istentiszteletei követik egymást. De a világháborús hősökről szó sem esik.

Lehet, hogy a meghívó koszorúzásról szólt, - sajnos nálunk nagyon sok olyan szó tűnt el a köznyelvből, mint a megemlékezés is,- de lehetett volna megfelelően értelmezni.

Az elmúlt 12 évben halottak napja táján itt Abaújváron mindig akadt néhány temetői koszurú a hősök emlékművén, és mécses maradványok is. Sokfelé láttam ilyet az országban másutt is. Ez azt is jelenti, hogy még mindig sok embernek jelentik ezek az emlékművek a szeretett elhunyt sírját.

A halottak napja nem az államé, hanem azoké az embereké, akik elvesztettek Valakit. Valakit, akit tiszteltek, becsültek, szerettek. „Könnyű” annak, aki megállhat a szeretett ember sírjánál, elhelyezheti virágait, gyertyát gyújthat. De mit tehet az kinek hozzátartozója ezer kilométerekre, jeltelen sírban nyugszik? Marad az egyetlen hely ahol a szeretett név olvasható. Marad a hősök emlékműve. Mert hősök voltak, akik családjuk, gyermekeik, unokájuk, dédunokájuk, hazájuk szebb és boldogabb jövőjéért harcoltak. Hősök voltak még akkor is, ha a történelem ezt másképp ítéli meg.

Igen! Emlékezzünk meg, minden felhajtás, beszédek és szokvány-koszorúk nélkül, tiszta szívvel, fejet hajtva, emlékezve azokra, akik a ma élőkért áldozták életüket.

Nem kell tehát berzenkedni, mert sajnos a halottak nem csak a temetőben vannak!

                                                                                          Dely György